|
|
Post by fenyx on Nov 27, 2007 23:49:42 GMT 2
Persze, hogy örülnék  Ahogy egy kovácsnak is aki anyagáron csinál teljesvértet. És addig bőségesen egyet is értek, hogy segíthet nekünk(rajtunk). |
|
Presbiter
Administrator 
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Nov 28, 2007 9:49:54 GMT 2
Bár ez is bõvebb források nélkül való, de egy újabb említése a nõi lovagrend(ek)nek:
NÕI LOVAGRENDEK
Olyan harcoló lovagrendet, amit kimondottan nõk számára hoztak létre, csak egyet ismerünk: ez a katalán Fejszerend (Ordén de la Hacha). 1149-ben alapította Raymond Berenger barcelonai gróf, azoknak az asszonyoknak a tiszteletére, akik ház körüli szerszámokból hevenyészett fegyverekkel vették föl a harcot Tortosa falain a mór ostromlókkal. A tagok számos különleges kiváltságot élveztek, így például fölmentették õket az adófizetés alól, és nyilvános rendezvényeken a férfiak elõtt kaptak helyet. A hölgyrend sorsának további alakulásáról nincsenek adataink feltételezhetõleg kihalt az alapítótagokkal.
A francia történelem híres nõalakjai közé tartozik Jeanne Hachette, aki onnan kapta ragadványnevét, hogy 1472-ben fejszét ragadva védte Beauvais városát a burgundiai sereg ellen. A király jutalmul adómentességben részesítette és elrendelte, hogy az esemény emlékezetére rendezett éves körmeneten a nõk a férfiak elõtt haladjanak. Az eset hitelessége kissé kétséges a szembeszökõ egybeesésekbõl ítélve igen valószínû, hogy a Fejszerend történetének franciásított változatával van dolgunk.
A Dicsõséges Boldogasszony Rendjét 1233-ban alapította Bolognában egy helybéli nemesember, bizonyos Loderigo d’Andalo a szentszéki hitlevelet 1261-ben kapták meg IV. Sándor pápától. Egyes adatok szerint ez volt az elsõ olyan egyházi lovagrend Itáliában, amelyik asszonyokat is fölvett a tagjai közé, és a militissa címmel ruházta fel õket forrásaink azonban ezen a ponton ellentmondanak egymásnak. Mindenesetre inkább ájtatos lovagrend lehetett, aligha folytatott tényleges harci tevékenységet. Nem maradt fönn napjainkig, V. Sixtus 1558-ban pápai rendelettel felszámolta.
Vannak értesüléseink két névtelen németalföldi hölgylovagrendrõl is, amiket angol nemesasszonyok alapítottak: az elsõt Catherine Baw 1441-ben, a másikat a három Hornes-nõvér – Elizabeth, Mary és Isabella – tíz évvel késõbb. Kizárólag erényes életû és elõkelõ születésû nõket fogadtak maguk közé, a tagokat franciául a chevaliére, latinul az equitissa címzés illette meg. Mi lett velük utóbb, nem tudni.
A chevaliére címzés máshonnan is ismerõs: egyik forrásunk futólag említi a nivelle-i Szent György kanonokrend “lovaghölgyeit”, róluk azonban semmilyen bõvebb információval nem rendelkezünk.
Forrás: Rúna V./3 via rpg.hu
|
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Nov 29, 2007 17:00:07 GMT 2
Az ürge ezidáig nem jelentkezett... Ezt az oldalat ajánlanám figyelmetekbe: www.staff.u-szeged.hu/~capitulNői lovagrendekről egyelőre nem találtam semmi megbízhatót... A tanárom valószínű h szívesen segítene, de azért nem kell túlzásokba esni e téren. Hasznos, megbízható könyveket biztos tud ajánlani, és kérdéses dolgokkal is fordulhatok hozzá ( ha megtalálom). |
|
|
|
Post by fenyx on Nov 29, 2007 17:27:59 GMT 2
A fejsze rendjét (order of the hatchet) viszont már (ahogy Presbi hszéből is látszik) több helyen is említik, szal annak könnyen lehet h volt létezése. Az, hogy csak 1 generációig tartott ki, csak jobban magyarázza, h miért nemigen emlegetik, úgy általában.
|
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Nov 30, 2007 20:15:20 GMT 2
Ráérő időmben majd kutatok ezzel a rendel kapcsolatban (Komolyan)...
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Jan 30, 2008 12:02:38 GMT 2
Válogatott a pestis?
A középkori Európa legnagyobb gyilkosa, a pestis talán mégsem osztotta olyan vakon és "demokratikusan" a halált, mint azt korábban gondoltuk - állítja egy amerikai kutatópáros.
Egy londoni temetõ 490 pestises áldozatának csontvázát vetették tüzetes vizsgálat alá, és megállapították, hogy noha valóban sok tökéletes egészségnek örvendõ személy életének vetett véget a kór, végzetes kimenetelre azért inkább számíthattak azok, akiket a fertõzés már éhezéstõl és más nélkülözéstõl leromlott egészségi állapotban talált.
"Mivel a fekete halál olyan sok embert ölt meg, ezért élt az a hagyomány, hogy azért is különleges, mert válogatás nélkül pusztít el mindenkit. Akit egyszer megfertõzött, az 3-5 nap múlva már a temetõbe került" - mondja Sharon DeWitte, az Albanyi Egyetem antropológusa.
A DeWitte és társa, James Wood, a Pennsylvaniai Állami Egyetem professzora által megvizsgált emberi maradványokat még a nyolcvanas években tárták fel a pestis vizsgálatának céljából. A tudósduó most aprólékos vizsgálatnak vetette alá õket, amelynek végén megállapították, hogy a közel ötszáz áldozat közül kisebbségben vannak azok, akik haláluk elõtt kicsattanóan egészségesek voltak. A többség fogain és csontjain az alultápláltságból, vashiányból, korábbi fertõzésekbõl származó rendellenességek figyelhetõk meg.
"A korábbi kutatások szerint a pestis rendkívül virulens kórokozója immunológiai szempontból olyan készületlenül érte Európa lakosságát, hogy válogatás nélkül minden útjába kerülõ életet kioltott. A tény azonban az, hogy az eleve rossz egészségi állapotban lévõk könnyebben haltak bele a betegségbe" - írják az antropológusok az amerikai tudományos akadémia (NAS) közlönyében.
A Yersinia pestis baktérium által okozott bubópestist fertõzött rágcsálókon élõ bolhák terjesztik, míg másik válfaja, a tüdõpestis emberrõl emberre cseppfertõzéssel terjed. A fekete halál (nevét a beteg testén kialakuló feketés színû nedvedzõ daganatokról kapta) magas lázzal és súlyos hányással jár. A tüdõpestis esetében a tünetek hasonlók, de daganatok nem alakulnak ki.
Járványossá elõször Ázsiában vált, majd a Közel-Keleten át érkezett Európába. Az elsõ nagy járvány idején, 1347-1351 között az érintett populációk 30-50 százalékát megölte, de ismeretes, hogy voltak települések - fõként szegényebb falvak -, ahol mindenki meghalt. Napjainkban antibiotikumokkal gyógyítható, ezért az évente regisztrált 1000-2000 megbetegedésbõl csupán 100-300 halálos áldozata van, elsõsorban a kezeletlenség miatt. (MTI)
|
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Feb 4, 2008 15:16:18 GMT 2
Yeah, ... imádom amikor megmondják a nyilvánvalót...
A női lovagrendekkel kapcsolatban az ürge végre válaszolt: Sorry, I wrote it a long time ago and I have not kept notes. ... NO COMMENT...
Most hogy végre vége a vizsgaidőszaknak talán lessz időm utánajárni a dolgoknak...
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Feb 4, 2008 16:15:58 GMT 2
Na igen, ez mondjuk tényleg gyatra hozzáállás, de közben ha jól emlékszem elõjött több, más forrás is, akik szintén beszámoltak a nõi rendekrõl, azonban egy kivételével egyik sem volt harcoló rend, az az egy is inkább csak hagyományápolásból volt "harcoló" rend, valódi csatában nem igen vettek részt.
De azért nagyon érdkelne mostmár az igazság akár egy tanulmány keretében is, szóval hajrá, és köszi!
Presbiter
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Feb 4, 2008 16:23:37 GMT 2
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Feb 11, 2008 10:26:18 GMT 2
Egyik kedvenc blogomon, a Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp-en általában a modern hadviselés a téma, de most a pretoriánusokról, a római császárok elit testõrségérõl jelent meg egy kétrészes cikk. Nem törikönyves a fogalmazás, hanem meglehetõsen laza módon részletezik a testõrség mozgalmas életét. Ajánlom. 1. rész 2. részPresbiter |
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Feb 13, 2008 15:06:48 GMT 2
Megint az ókorból:
Elõször találták meg egy druida sírját
2008. február 13.
A kelta társadalomról írt történeti feljegyzések egytõl egyig beszámolnak a druidákról, azaz egy misztikus, papszerû és tanult elit osztályról, ám létezésükre vonatkozóan semmilyen kézzelfogható régészeti bizonyítékkal nem rendelkeztünk. Egészen mostanáig.
Az essexi Colchesterhez közeli Stanway egyik kõfejtõjében ugyanis a régészek nemrég több sírt is találtak, amelyeket i.sz. 40-60 közé datáltak. A feltárás részletei alapján a szakértõk úgy vélik, hogy az egyikbe egy druidát temettek - derül ki a British Archaeology címû régészeti szaklapból.
A lap szerkesztõje, Mike Pitts régész szerint a jelenlegi druidákkal kapcsolatos ismereteink az írásos forrásokra támaszkodnak: a görög és római klasszikus szövegek egyaránt utalnak a kelta társadalom tanult vezetõire. A legrészletesebb leírásukat Julius Caesar hagyta az utókorra, aki a gall háborúkról írt mûvében emlékezett meg róluk. Pitts szerint a druidák befolyásos vallási tisztviselõk voltak, akik emberáldozatokat végeztek, bíráskodtak a perekben, mentesültek a fegyverviselés és a harc alól és a lélekvándorlást tanították. Más történészek a druidákat a jóslással és a gyógyításokkal kapcsolták össze.
A fával bélelt temetõkamrából a kutatók egy bormelegítõt, az elhamvasztott maradványokat, egy brossokkal díszített köpenyt, gyöngyöket, jósláshoz használatos csontokat, sebészi eszközöket, egy társasjátékot, és sok más hasonló tárgyat emeltek ki.
Az orvosi eszközök között vas- és rézötvözetbõl készített szikék, egy sebészi fûrész, kampók, tûk és sok más hasonló eszköz található. Pitts szerint a gyûjtemény nagyon hasonlít a korban a Római Birodalom más területeirõl elõkerült hasonló leletekre. A gondosan megmunkált, szögletes tábla a mellékelt üvegeszközök miatt talán egy "isteni társasjáték" lehetett, amelynek segítségével a druida a felsõbb hatalmakkal kommunikálhatott. Hasonló célokra használhatták a sírban talált kupákat, gyöngyöket és jóseszközöket is.
A régészek szerint ezek egytõl egyig arra utalnak, hogy az oda eltemetett személy tehetõs lehetett, és minden bizonnyal igény volt a szakértelmére is. A különleges sír, és annak elhelyezkedése is vezetõ pozícióra utalnak, és ez szinte tökéletesen ráillik Caesar leírására is.
A Colchesteri Régészeti Alap igazgatója, Philip Crummy elmondása szerint a gyógyító és más eszközök alapján bizonyos, hogy egy druida sírját találták meg - ha feltételezzük, hogy a druidák tényleg képzettek voltak a hasonló eljárásokban. Crummy teljesen egyetért kollégáival abban is, hogy a hasonló személyek a vaskori Nagy-Britannia társadalmának vezetõihez tartozhattak. A gyógyászati eszközök romanizáltsága miatt viszont talán az is elképzelhetõ, hogy egy római orvos sírját tárták fel, hiszen a jóslási technikák a Birodalom minden szegletében gyakoriak voltak.
Pitts ennek ellenére a helyszín datálása miatt biztos abban, hogy egy kelta vezetõt találtak, aki talán Cunobelinnel, a Catuvellauni törzs vezetõjével is kapcsolatban állhatott (õt Shakespeare örökítette meg Cymbeline címû darabjában).
Forrás: Múlt-kor
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Mar 17, 2008 10:20:24 GMT 2
Nohát, elõkerült egy érdekes téma. Mindenki hallott a középkori lovagokat, nemesi családokat és címereket nyilvántartó "hivatalnokokról" a heroldokról. A kérdés éppen a megnevezés körül keletkezett, mert ugye az angol szakirodalom herald néven emlékezik meg róluk, magyar nyelven azoban a legtöbb helyen herold néven említik, amirõl Dama által felmerült, hogy keresztnév, ez ugyan lehetséges, de a magyar nevek között nem találtam. Szerintetek mi az igazság ekörül?
A Pallas lexikon, és a wikipedia magyar nyelven egyébként herold néven hivatkozik.
Presbiter
|
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Mar 17, 2008 15:45:41 GMT 2
Nos, a hivatalos nyelv Magyarországon latin volt akkoriban (egészen 1851-ig, vagy akkörülig talán), így a Herald elnevezés is ezen az úton került be a köztudatba(heraldica, eredetileg görög szó latinosított végződéssel), a herold, vagy harold valószínű hogy férreértés, vagy elírás alapján jöhetett létre. A harold egy angol név(ilyen magyar név nincs), vagy heroldként a korai, normann invázió előtti, a bárónak megfelelő rangot nevezték így.
Edit:
Továbbá van olyan elképzelés hogy az angolszász herold tisztség névből alakult ki a, vette át a herald(herold) foglalkozásnevet, esetleg tulajdonnevet a "köznyelv". Mert hogy ezek a főurak viseltek csak a kezdetekben címert a megkülömböztetés, és insignia végett.
|
|
Presbiter
Administrator
A Szegedi Rendház Vezetője
Posts: 930
|
Post by Presbiter on Mar 17, 2008 18:17:28 GMT 2
Harald királyról nagyon régen magam is olvastam (de most nem tudnám elmondani részleteiben). Mindenesetre számomra az a kérdés, hogy a herold nem magyarosított változat-e. Annál is inkább, mert én egy német szóátvételre tippelek a latin helyett, főleg mivel a németek is a herold formát használják. (emellett a dán, norvég és lengyel nyelven is így említik!) Herold nevet angolszász és francia területen néhányat időközben én is találtam, bár itt családnévként és nem keresztnévként szerepeltek!
Ötletek?
Presbiter
|
|
|
|
Post by < D > on Mar 17, 2008 21:11:12 GMT 2
Nem tudom, hogy egy egész ötlet e vagy csak egy fél, de én arra gondolok, hogy ugye idővel túlspirázták a posztot. Heroldkirályok lettek, és külön tisztségek alakultak, akik már a szolgák szolgáit szolgálták stb. Lehet, hogy ebben a (fene nagy jódolgukban) időben lett családnév is. lásd itt:". ..A címerkirály a heroldok és perszevantok fölött álló tisztségviselő. (egy azon csapat tovább tagozódik!) Az intézmény a középkori tornakirályokra (de: Spielmannskönig) megy vissza, akik a vándornépség vezetőiként (fahrenden Leut) a címerapródokkal (Knappen von den Wappen), a későbbi heroldokkal alkottak egy céhet. ..." hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%ADmerkir%C3%A1ly#A_herold_esk.C3.BCje |
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Mar 18, 2008 12:52:04 GMT 2
Lehet valami Dama hozzászólásában...
Editáltam az előző postom...
|
|
|
|
Post by < D > on Apr 1, 2008 15:02:43 GMT 2
Kedvenceimről megint kiderült valami, úgy néz ki: Viking fogászat mesterfokonEgy svéd kutatónő szerint a vikingek az amerikai őslakosoktól tanulhatták el fogtechnikai ismereteiket, s így Európában ők tömtek először fogat. Harcosaik különös fogcsiszolási technikával jelölhették társadalmi rangjukat is. Európában a vikingek vezették be a fogtömést. A svéd Nemzeti Örökség Bizottság munkatársnője négy viking kori svéd temetőben 557 csontvázat elemzett és azt találta, hogy a férfiak egytizede felső fogsorán vízszintes bevágásokat viselt. A nők egyáltalán nem alkalmaztak hasonló mintát, emiatt a kutatónő úgy sejti, a viking harcosok társadalmi vagy katonai rangját jelölhette a különös fogcsiszolás. A fogzománcba párosával vagy hármasával viszonylag mélyen bevésett jelek pedig rendkívül precíz kivitelezésűek. Valószínűleg kereskedők vagy harcosok igyekeztek ilyen módon jelölni, hogy mennyire bírják a fájdalmat. A svéd kutatónő publikációja szerint a fiatal férfiak csontvázai komolyabb sérülés nyoma nélkül feküdtek a sírban. Forrás: Múlt-kor |
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Apr 2, 2008 12:11:06 GMT 2
Én nem hiszem hogy azt akarták volna vele megmutatni mennyire elviselik a fájdalmat, hiszen ha csak a zománcot csiszolgatták, az nem vált ki fájdalmat, mivel nem tartalmaz idegeket.
A rang, és talán a nemzettség jelzése azonban szerintem nem kizárható...
|
|
|
|
Post by < D > on Apr 2, 2008 13:33:04 GMT 2
Logikus, és sokkal inkább életszerű talán a te "elméleted" Tyb.
Mindazonáltal, félelmetes belegondolni, hogy mennyi mindet "adtak" ezek a "gótok" (a gót jelentése : barbár) Európának.
|
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Apr 9, 2008 12:53:05 GMT 2
|
|
Ahogy egy kovácsnak is aki anyagáron csinál teljesvértet. És addig bőségesen egyet is értek, hogy segíthet nekünk(rajtunk).
