Holló Költők Társasága

[fenyx]

OK, tekintve verses jellegű dolgaink egre szaporodását, és sokasodását, asszem aktuális ezen thread megnyitása
Ragadja meg minden Holló a tollát
S hódítsuk meg a költészet ormát
Hisz félik már polikolbászaink erejét
Ideje, hogy megismerjék tollaink meséjét

[njeznie rajani (Wahhi)]

Ez a topic azért lett megnyitva, h mostantól id írogassunk, vagy esetleg az elõzõket is be lehet másolgatni ide? Csak, h ne vesszenek el, meg ilyenek...

[Ylmor Velius]

sztem csak ide az újakat irjuk(irjátok) ha valaki nagyon szeretné meg nézni a régieket : keresgéljen

[njeznie rajani (Wahhi)]

....... mondja ezt Peti, aki nemcsak hogy túlságosan vizuális típus, de ezek szerint igen gonosz is de ez persze csak vicc
Végül is csak annyi, h meg kell jegyezni az oldalszámot, h melyik ódalon van melyik vörs....... de mondjuk abban igazad van, h újakat írjunk......

na, de h ne legyen off - ahogy mondani szoktátok. Nesztek itt egy 2002.05.08-i:

[glow=red,3,500]Bûn[/glow]
Bûnben élek!
Bûnös lelkem
mélyen nyomja ezer vétek.

Bûnös vagyok!
Nyúltak felém
bûnös karok.

Bûnöm mély!
Nem segítek akkor,
mikor jajgató szó erre kér.

Bûnöm véges,
mégis minden bûnben
én vagyok a vétkes!

[fenyx]

Kérdésedre válasz Bogi:
Ide mindenfélét lehet rakni
Helye van itt újnak réginek
másolgass hát légyszíves

Aki viszont nem verssel, vagy hasonlóval jő
Abból következő edzésen általam lesz tepertő

[njeznie rajani (Wahhi)]

Ducky helyett, majd írok én éjféli verset
Ez most egy dalszöveg, méghozzá 2004.04.03-ról. Nesztek

[glow=orange,2,300]Jó reggelt![/glow]
Sír az ég,
ami még kék.
Vörösen izzik a hold,
Ezer sebbõl vérzik.

Évmilliók...
S most miattunk sír az isten,
Túl sok a hitetlen ember,
Az én szívem is is értük fáj.

Keserû mosoly ül az éj arcán,
Zokog az emberek hitetlen harcán.
Könnycsepp csordul ajkamig,
Szívem félelemmel megtelik.

Féltem a többit
és saját nyamvadt életem.
A célnélküli életet
még most nem érthetem.

Jó reggelt Nirvana!
Jó reggelt Pusztulás!
Jó reggelt Emberek!
Jó reggelt Meghalás!

[Rika]

h egy kis melankólia jusson mára is:

lelkem holt porából
csinálok egy álarcot.
sosemvolt álmaimból
széles mosolyt pingálok
Rá könnyeimböl festek
örökké nevetö szemeket.

minden kész
mind csodaszép


majd sarokba bújik éjjelente,
s lánnyá válik, sírni kezd

[njeznie rajani (Wahhi)]

Ez egy tegnap írt szöszenet, amikor azon elmélkedtünk, h a forma, a rím, az alliteráció és az egyéb költõi eszköz nem minden! Sokkalta fontosabb a mondanivaló, ami - vers lévén - némi rímel meg egyébbel van tarkítva. Éljen Rika és a szabad szerkesztés!!
No, itt van:


Félpénzem kérészem vérében tenyésztem.
Érmémet - kérésed lévén,
és én megtérvén:
kérészem félfénzzel éltébe eresztem.

[njeznie rajani (Wahhi)]

... meg itt egy régi, ami asszem aktuális, már csak azért is, mert az igaz barátság és a ballagás összefüggéseit tárgyalja - de szépen fejeztem ki magam... És mostan ballag majd el Sorex, Ylmor, Ducky meg szóljatok, ha van még valaki... ((( Igazából szallagavatóra íródott, de mindégy! 2004.09.18.)))

[glow=blue,2,300]Calystegia[/glow]
Emlékszem minden könnyedre, mosolyodra,
Mikor, miért s ki okozta.
Emlékszem minden szavadra,
A veled töltött napokra.

Emlékszem, mindig hozzád szaladtam,
Mikor a fájdalmat nem bírtam tartani magamban.
Emlékszem karod vigasztaló ölelésére,
Ilyenkor ujjaid arcomon-lejtésére.

Emlékszem, hogy vigyáztad lelkem,
Testeddel óvtad a testem.
Mikor elöntött a bánat,
Te nyitottad szavamra a szádat.

Emlékszem közös gondolatainkra,
Egyszerre kiejtett mondatainkra.
Tudtuk, mi jó, nem kellettek szavak,
De nemsokára jön a halál-kék szalag.

Emlékszem... és újra félek:
Az élet szálai majd eltépnek,
S magamra hagynak kegyetlenül újra,
Elõször a szalag, aztán az úrna...

Ki törli majd le arcomról a könnyet?
Ki lesz az, kivel minden nap könnyebb?
S ki ölel át úgy, mint te most... akkor régen?
S ki óvja lelkem, barátság kötelékében?

[ducky]

Ollvassátok el Rimbaud: A magánhangzók szonettje cimu versét!!!

Válasz "a" versre

A: barna, B: mélabú, C: huncut rózsaszín, D: harsány medve!

A: monoton hangomon
ugyanazt mormolom: sivatag, teve, monoton barna homok.

B: bánatosan, sötétzöld szélként
bocsátom reátok a szélvészt: bánat, teknősbéka, borzalom.

C: cirmos cica vagyok,
vidámságom nagyon
nagy: huncut, gyorsaság, öröm, boldogság.

D: termetem mord,
vokálom zord: kőszikla, medve, üstdob, halál.

És kiderül hogy nem csak a mondanivaló számit, mert ennek nincsen!

[Rika]

versike a jókedvröl...böségröl,egyéb más jókról

Mosolyba bújva arcomra fagy
Nevetésbe fúlva torkomra forr
Ölelnék, béna vagyok
Sikoltanék, néma vagyok
Nem öl, pedig méreg
Nem öl, pedig kérem
Maradok mi voltam
Hideg merev holtan
Élek
Élek
Élek

[njeznie rajani (Wahhi)]

Rika, nagyon tetszik!!!
Ducky, szerintem ennek igenis van mondanivalója! (Tudom, tudom, most biztos azt mondod, h bele leeht magyarázni... )
A másik versemet Dama kérte: töröljem... hát töröltem...
2006.02.02.

[glow=yellow,3,500]Érzékek nélkül[/glow]
Tompa morajlás:
Kívülrõl semmi sem,
Belülről annál inkább.

Furcsán hallom
Saját hangom.
Mi történik?

Nem hallok?!
Vagy tátogtok, emberek?!
Süket vagyok!

Homályos foltok:
Totális tötétség,
Itt-ott fényes pontok.

Tükörbe néznék,
De nem találom.
Mi történik?

Nem látok?!
Vagy valaki játszik?!
Vak vagyok!

Leheletszerű szavak:
A mondat elveszik,
A fejben marad.

Furcsán hallom
Saját hangom.
Mi történik?

Nem hallok?!
Vagy tátognék, emberek?!
Néma vagyok!

[< D >]

Hát, most mit írhatnék, ami történt, mert galamobokra, és permetező készlet részletes ismertetésére nem kíváncsi senki.

2006. 02. 08. szerda reggel írtam:

Rímek a padlóról

Kitárt karokkal fekszem a padlaton,
Arcomat a plafon képével nyugtatom.
Mosolygok.
Köröttem a csend, köröket ír le,
Két napig járt a magány véle.
Semmi gond.
Körbevesznek a barátok,
S mikor kinyújtom kezem,
A hat égtájat bámulja tenyerem,
Szellemük között biztonságban vagyok.
Van remény.
Felkelni, nem sietek még,
Jó - szórakoztat az egész,
Már tudják, hogy nincs semmi bajom,
Vidám vagyok, látom angyalom.
Angyalom van nem is kettő,
Pohárba bort töltő, nevető.
Majd felkelek, és nem fekszem többé itt,
Egy szép napon.
Helyemben mások fekszenek,
Karokkal szétvetve ugyanitt.
Mondani csak azt tudom nekik kacagva.
Van holnap, van jövő,
Egy szép napon.

Ajánlás:

Kedves herceg, nem érkezett el az idő,
Sajnos tudósaid hibát követtek el,
Gondolod úja, mit miért mikor teszel.
Ablak lettem a világra, sose késő.
... de ehhez kellett ennyi idő!

[Rika]

mai kreatívságom:

szél

Lehulló gondolataimba fú a szél
Elhulló, eltünö holt gondokba tép
Kavarog, odabenn kavarog
Felkapja,
Buktatja,
Rángatja,
Lecsapja,
Lelkem eltépi, kivési,
Múltam belé marja,
Jövöm messze hordja

[njeznie rajani (Wahhi)]

Ez mai termés, olyan friss, h még fél órás sincsen...

[glow=red,2,300]Mivé tettelek?[/glow]
Február 8-án
Õrült hó esett.
Kék-vérbe fagyván,
Lelkünk repdesett.

Szárnyaink kihûltek,
Jégcsapként letörtek.
Glóriánk üvegként
Fejünkön robbant szét.

Egy ajtót bezártak,
Nyitottak másikat,
S mondták kegyetlen szavaik:
Kotródj! Jobb lesz odakint!

[< D >]

ez valóban így volt - jó vers

[Sasuke]

Enyém is témába vágo... Hisz most szakítottam...
Bár a verset régebben írtam. De egyik kedvenceim közé tartozik:

Volt egy lány,
Kedves, aranyos,
Őszinte és bámulatos.

Elrabolta szívem,
Sötétbe zárta,
Szerelem börtönének cellájába.

Mire kiszabadult,
Nem maradt más emléknek,
Csak vérző sebe
Megkövült szívemnek.

[Sasuke]

De itt egy kicsit optimistább

Kiszáradt az ajkam
Tűz égeti testem
Szerelem tüze ily heves
Mely felemészti lelkem

Kiszáradt az ajkam
Csókodra szomjazom
Nincsen más gyógymód
S vágyom rá nagyon.

[Sasuke]

Hmmm remélem ez tetszeni fog. Röviden leirja az életem nyártol idáig, a szerelmemmel.


Nyár derekán született,
Őszre kiteljesedett,
Minden elvakító szépsége
Elvette az eszemet.

Szerelem volt első látásra
Bele estem egy rózsa fába
Gyönörű szép virága
Szivemnek lett fogdája

Rabságba ejti szivemet
Álomba ringatja lelkemet
E szép álom a szerelem
Míg álmodom nincs félelem

De eljött a tél fagya
A sok virágot elhervasztja
Az álomnak vége szakad
Félelemtől szívem szakad.

Véget ér majd a tél?
Félelem is véget ér?
Uj álmokat hoz majd a tavasz,
Friss rügyeket, virágot fakaszt.

Na mára elég ennyi

[ducky]

Kirakó

Kezeim beléd habarodtak,
Itt-ott egy rész hiányzik,
Fogaid gyengén csikorogtak,
Némelyik darab tán hibás is,
Csupasz testeink egymásba vesztek,
A kép lassan kialakul,
Így volt tökéletes az este.
Szerelem néz róla igazul.