|
Post by fenyx on Feb 22, 2007 23:40:43 GMT 2
Pedig én általában rövidúti agygörcsöt kapok az érzelmes vesektől, de ez nekem is tetszik Tomasoo, azt hiszem az élénk ritmusa miatt. (remélem annak is tetszett akinek írtad )
|
|
|
Post by Tomasoo Ronin on Feb 23, 2007 16:55:37 GMT 2
Ismételten köszönöm!
|
|
Mikhail
Fórumlakó
Tag - Szeged
The Red Mage
Posts: 37
|
Post by Mikhail on Mar 28, 2007 13:07:08 GMT 2
Íme a zenekarunk elsõ száma (legalábis annak tûnik ). Remélem tetszik majd, és hogy érteni fogjátok, mivel angolul írok még mindig (sorry about that) ... aki ismeri a Gunparade March címû animet, és ismeri a zenéjét, annak lehet hogy a vers címe ismerõs, fõleg ha megvan neki az OSTje is. Singing Voice of Ruins
The cold wind sings a new melody The melody of a dying dream Dark, brooding - yet somehow lovley Inviting it's endless stream It' afflicction an undying tragedy
Hear the cry of the lost souls The dying who can't find their way This creations failing unfolds Witness it as you have every day As the emptiness around you scolds
Hear the sorrow of the world And it's endless torrent of misery Where emotions once swirled They died - replaced by agony Something that demons cradled
Cold, gloomy and so pleasing Thy cry of mournful sorrow Thy every tear is bitterly easing Your voice burns to the marrow Watch as my heart is bleeding
|
|
Mikhail
Fórumlakó
Tag - Szeged
The Red Mage
Posts: 37
|
Post by Mikhail on May 9, 2007 17:26:52 GMT 2
Nos, íme egy újabb dalszöveg/vers. Ez is angolul van. Szerintem lehetséges jelölt a következõ számnak amit megpróbálunk a zenekarral. Haunt Departure
Fallen from grace face down in the mud In the abysmal shade of a burned out sun Dead voices echo a glourious revelation A tragic vision painted before my eyes
Amid withered leaves I walk Through mist and sparkling light In a forest of shadows I stalk Surfacing memories blur my sight
Bloodstained and pale The rope so tight around your neck Falling into eternity So silently...
The sight of your agonizing eyes Portrays thy withering beauty In the eternal garden of grief Dance upon the meadows of bliss The prize of your haunt departure
The lamenting gray skies Shed tears of colorless gloom Upon the altar of endless cries That braught forth your doom
A life forseken Tormented by years of misery Falling into eternity So silently...
|
|
Ashram
Fórumtanonc
Tag - Szeged
Posts: 10
|
Post by Ashram on May 11, 2007 10:07:15 GMT 2
Kegyvesztett
Mi történt az angyalal ki valaha birtokolta szivemet mi történt az édes lányal ki tista volt, szent kibe beleszerettem ki majdnem megölt engem
Eltoltál magadtól s vérezni hagytál, de viszajöttem hozzád megbocsáltottam amit csináltál, hogy újra figyelmen kívül hagyál.
Azt mondo régi önmagam elfeledtem és valóban azt tettem, de mit tettél te nem vagyaz az angyal kit valaha szerettem
Elfeledel, elárulod azokat kik törõdnek veled az imádó rajongóidal, bábjaidal élsz saját hazugságodban megbántva azokat kik még veled törõdnek
Ó, hogy lehullott álarcod körülötted lévõket kihasználod Az angyal meghalt, s ahelyén egy démon. egy ... elveszett lélek él
Az igéret amit tett egy angyalnak tette egy lánynak ki tiszta volt õ eltünt, õ halott.
|
|
|
Post by dralea on May 18, 2007 22:53:00 GMT 2
Üdv! Nos.... bocsánat, hogy így teljesen újoncként csak így irogatok ide önkényesen... csak ahogy nézegettem a fórumot szinte azonnal megakadt ezen a topicon a szemem Imádom a művészetet, és van néhány fűzfarigmusom is. Szívesen beírnék egyet-kettőt, építő kritikák reményeiben ugyebár az ember csak arról tudja, hogy rosszul csinálta, amire mások rámutatnak. Szóval azért remélem megütöm a színvonalat Itt van egy vers, amit nem kedvelek annyira, mert nem rímel (valamiért bele vagyok bolondulva a rímekbe) de disztichonban írtam (időmértékes verselés, hexameterben és pentameterben írt sorok váltakozása), valamikor régen, amikor ezt tanultuk Elég nehéz volt összehoznom, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Boldogság Míly furcsa, hogy ember soha boldog nem lehet e helyen, ha csaták sora várja, nyugtot vágy szive, de békében tettvágy tölti be lelkét, vas után nyúl, feled olya sok imát, mit harc közben zokogott: Persze a hős szív érzi csak eme kínt: boldog az nem lesz kire istenek égő szemüket rá vetik, és felhasználják, ahogy önző kedvük csak akarja: földtúró pór ezt soh'sem látja be: nem!
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on May 21, 2007 15:59:34 GMT 2
Nem rossz... hála a disztichonnak olyan antik csengése van. De a rímeket én is jobban szeretem az agyonszerkesztett verselésnél...
|
|
|
Post by dralea on Jun 1, 2007 19:30:50 GMT 2
Igen, ennek köszönhető, hogy ilyen fajtából csak egyet kreáltam De vannak rendes rímes verseim is. Ez egy újabb darab, szerelmes vers... ez sem az én stílusom, de ilyen hangulatom volt, és most épp ezt érzem a legszalonképesebbnek Remélem tetszeni fog. Zafír Zafír ragyog a szemedben, hiába már, Százszor száz alkalommal kérdeztem, Tudtam bár, Elkísérhetlek végesvégig, kedvesem: Ez a zafír nem eladó már. Ezüst csillog mosolyodban, hiába fáj, Százszor száz éve is jól tudtam, Ha szívem meg is áll, Mert pár pillanatig veled voltam: Lelkedben csak szánalom vár. Arany fénnyel izzol, sírhatok akár, Százszor száz könnyet adhatok, Mindenért kár. Érzem benned a sajnálatot, De előttem a kapud bezár. Fekete tűzzel ragyogsz, mikor álmaimban állsz, Százszor száz sikolyom száll, ha szólsz, S karmod szívembe váj, Hiába gyógyít ha mosolyogsz: Hiányod maga a halál. Minden, mi szép, mi jó, meghal veled, Mikor szívemben elveszel, S minden nap meghalsz, ha nem vagy velem, Bár enyém sosem leszel. Minden nap meghalok a kíntól, s minden nap feltámadok, Csak azért mert így láthatlak, s újra meghalhatok.
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Jun 8, 2007 15:26:43 GMT 2
Akkor most írj egy olyan verset amire rámondhatod hogy az te vagy! Egyébként ez sem volt rossz...
|
|
|
Post by dralea on Jul 15, 2007 22:19:08 GMT 2
Köszönöm Rövidebb versek vannak, amiket még jobbnak érzek, de ezek elég pesszimista hangulatúak. Persze nem mindig vagyok ilyen és mostanában egyre ritkábban, de mivel korábban meghatározó hangulatom volt, ezért ezek a versek mindenképpen a részeim, ha nem is egészen én vagyok. Olyan vers ami teljesen visszaad engem... nos, ezen még dolgozom. De ha lesz, beírom, megígérem Tűz és levegő Már csak parázslik bennem az élet, a lángom már nem lobog, nem éget, még remeg ugyan a levegő köröttem, de már nem annyira, mint reméltem. Izzó zsarátnok vagyok csak belül, dühöm, kínom már hiába hevül. Hová lett az égig érő tűzoszlop belőlem, ki hall majd halálom után felőlem? Remegj levegő, nálad még erősebb vagyok, de miért is küzdjek, ha erőm már elhagyott? Mit ér a kard, s a mágia hatalma, ha elveszett a tűz, az erő, ami hajtja? Remegj levegő, még van erő bennem, jól tudom, a túl erős szél kiolt engem. Még küzdenék veled, de már előre érzem: karjaid közt hideg hamuként végzem. Magány Magányban sír az éji szó, Egyedül cseng benne a kín, halkan zokogva omlik szét nyomán hang, idő, szag és szín. Sötétben csak fáj a fény, Ne gyújts nekem világot, Nincs szükségem senkire, ki már egyszer elhagyott. Ne térj vissza szerelem: csalódtam már benned is. Ne térj vissza barátság: Minden víg szavad hamis. Ne térj vissza családom: Többé nem kellesz nekem, Ne térj vissza, ó, remény, már régen elhagytál engem.
|
|
|
Post by Avaaris L'Rathyen on Apr 22, 2008 12:00:26 GMT 2
A napokban halt meg Antal Imre, neves színművész és humorista, továbbá Caesar a német juhászunk. Egy nappal az után, hogy apám kilenc évvel ezelőtt. Az emléküknek ajánlom:
Éjjeli órán
Az idővel párhuzamosan fut Ő, a hideg halál Fenn az árnyak zord falán
Sajnálnod mit sem ér Azt, kit elragadott Feltűnik a horizonton másutt
S ha élni nélküle Már nem tudnál Ne feledd, rád is ez vár
Félned nem kell Nem muszály Hisz csak új álom már
Az mi reánk vár
Sajnálom, hogy egy ilyen témájú versel "kell" leporolnom ezt a topicot...
|
|
|
Post by ijateluyayow on Apr 9, 2019 19:40:28 GMT 2
|
|